A tiszta Fény

Mint alvó madár, gubbaszt a lelekem
A múlt felém nyúl, s rámköszönt a valóság :
Eddig semmit se tettem,
Semminek nincs súlya bennem-
Álmok világán repdeső lényem
Fájdalmában életért kiált.
Itt e térben és időben élni, lenni
Ez a tét, így érdemes tenni !
Minden más csak látszat
Ebben él az örökkévalóság.
Lenyugszom csendben,
A vihar elülni kész bennem,
Tettekre hív a holnap;
Ki vagyok én ma ?!
S ki leszek !?
Ha tudod, megfogom kezed.

Néma kapu a pillanat
A tett időtlen
Fénye megmarad
A szó épít
Vagy rombol
A lélek az
Mely merít az ótthonból
Te vagy az és én
Ki választ
Halni akar, vagy él ?!