A Kezdet / Időn és téren túli párbeszédes regény. /

Kedves Olvasó !!!

Tudod ebben a pillanatban, ami örök, mint a jelen maga, hozzád szólok.( Igazából te szólsz hozzám, de ezt most el nem hitethetem veled.) És azért teszem, mert maga a szó, a kapcsolat utat mutat, ablakokat nyit. (Tudtad, ha egy újszülöttel nem beszélgetnek, nem kap figyelmet és szeretetet, akkor elhagyja a fizikai világot. A monarhia idején egy árvaházban egy ilyen kisérletet végi tudtak csinálni. /A gyermekek mindent megkaptak, ami fizikai létük feltétele volt, csak a lelki táplálékot vonták meg tőlük./) Hatalmas tanítás ez, hogy nem csak kenyérrel él az ember. Mikor a kísértések egyikén mondja a Sátán Krisztusnak, hogy változtassa a követ kenyérré, akkor Krisztus azt mondja, hogy nem csak kenyérrel él az ember. Mekkora igazság ez, és a mai kor civilizáltnak hitt embere, mi mindnre szán időt, energját. Pénzt. Én sem vagyok kivétel. Lépten nyomon látom magam tévelyegni a pótcselekmények tengerében. Elveszik erőm és időm abban, aminek értéke oly kevés. Ezért is vagyok hálás annyira neked, mert így értem meg magam, ebben a Pillanatban. Most már érted ugye, hogy ezt a levelet te írod nekem, kedves olvasóm. Íróm.

Napok íveltek át, anélkül,hogy találkoztam Veled.( Ma már vasárnap van - nálam- 2017. okt. 29.- habár... az idő )
Köszöntelek! Tudod, gondolatban sokszor voltam veled, megszámlálhatatlanul. El akarom mesélni pár nagyon kicsiny, de annál fontosabb élményemet.

Derengés volt. Bennem bizonyosan, úgy, amikor az ember nem lát s nem hall semmit. Ellepett valami mély tehetetlen bánat. A hiány és a reménytelenség érzése. Akár felhők és a pára borítják el a lék eget - s úgy , ebben a mély bánatban tekintve , ki miért nem szeret, mért nem vagyok fontos, miért nem vagyok Itt, rá kellett döbbennem, hogy én okoztam a rengeteg fájdalmat, csalódást, hisz én nem tudtam szeretni, szeretettel áradni. Az emberek becsukódtak, mint az elszáradt virág, mert a víz , mi bennem áramolhatott volna tovább, az nem áradt. Hu , kedvesem, fájdalmas volt ez nagyon, s egyben örömteli , hogy lelkem kitekintett és érzelmeim viharán túl az elmémben a világosság lobbanhatott fel, akár a szikrából életre kelt tűz .
Most szeretlek nagyon, lehet, ha szíved szárnyát röppenni engeded, az a meleg mi fenntart most téged a magasban az az én szívem melege lészen .
Ezért is vagyok oly hálás Neked, mert meghallgatsz, s így tanítasz engem arra, ki vagyok. Arra, amiről a létem szól.
A legnagyobb ajándék, mit adhat valaki az az, hogy teljes figyelemmel hallgat, ítélet nélkül. Szeretettel. Ó, mekkora ajándék. Ezt kapom tőled.
Másik kicsiny s oly hatalmas felismerésem az, hogy a csend mögött, mit a szív teremt, ott nyílik meg a kapu, a létezés kapuja. A teremtés árama és titka csorog át. Buggyan, szalad, vagy csak lágyan folyik, éppen megállni látszik, ó Istenem, mekkora tanítás ez, amikor a csepprő lángban a mindenség mozdul meg, s lélek, mi egy Mindenséggel át - át rezeg, benne születik meg a végben a kezdet.
2017.11.04.
Mint hamvából kelő főnix, most hamú és szándék vagyok. Nem latható köpenyben a létem felé haladok. Ezer -ezer éve, keresem önnön képemet. Itt az idő, hogy létezésem felfejtse előttem emlékeimet. Tettre hív a most, s lelekem fájdalmát engedem, éljen a végtelen gyógyulásban, s én ébredni vágyom már tettekre készen.